| Zörgő hajnal I.|

Az egész történet valahol a régmúltban egy Lili nevű ékszerteknőssel kezdődött, bár Lilinek sajnos a halála volt az elindító. Az egy év után - megcáfolandó a teknősök hosszú életéről szóló történeteket - a jobblétre szenderült kisállat gazdája a nyári szünet utolsó napjaiban könnyes szemekkel kérlelte a neki mindent megadó nagymamát.

A közeli kisállatkereskedést már így is napi szinten kereste fel, hisz' Lilit is itt választotta ki, a nyári munkák lévő kamasz eladóval pillanatok alatt összebarátkoztak.

A távolodó nagymamát és gyermeket nézve még ott lebegett az utolsó intelem: csak madarat ne!

Mivel ezt komolyan gondoltam, illetve annak biztos tudatában, hagy az anyósom mindennemű szőrös állattól írtózik, így egy újabb Lilit vízionáltam csupán, de ez a magabiztosságom hamar szertefoszlott, s onnan kaptam támadást, ahonnan nem is számítottam. Rózsaszín kalitkában szőrös, kis lény ugrált, és nézelődött, s nemcsak az ő, hanem az én szemeim is kerekedtek, bár hamar rájöttem a trükkre, hogy anyósom könnyen adhadta be a derekát, mivel pár nap, s vége a szünetnek, s gyermekkel együtt a kis dzsungáriai hörcsög is messzire távozik.

A kezdeti ellenszenvet hamar legyőztem, de a kapcsolatunk nem tudott elmélyülni, mert az egyik nap furcsa viselkedést észleltem a kisállaton, s mire hazaértünk az óvodából már csak egy merevgörcsben fekvő, élettelen lény fogadott minket. A lányom sírva vonult be vele a szobájába, s órákig nem engedett be még engem sem. A meglévő időt kihasználtam egy kis olvasásra, s így kiderült, hogy a kereskedésekben kapható állatok túltenyésztettek, betegesek, s gyorsan elhullhatnak. Engesztelendő kerestem a neten egy megbízhatónak tűnő, már amennyire ez ismeretlenül lehetséges, kereskedőt, s estére le is egyeztettem az időpontot. Újpest kertvárosi, sőt inkább falusias részére keveredtünk. Sem a környék, sem a ház nem volt bizalomgerjesztő a kései órában.

A kaput egy 14 körüli kislány nyitotta ki, s bevezetett a lerobbant lakáson át a szobájába, ahol terráriumok tucatjai és mindenféle állatok százai rohangásztak. Végül a megszeppent óvodás választása egy szép, bézs színű hörcsögre esett.
A kalitkát is lecseréltük, Karácsonyra egy komplett vidámparkkal felérő ketrec lett az otthona, ehhez fűződött a neve is: Zöri, amit annak köszönhet, hogy elsőre rosszul illesztettem össze a hörcsögkereket, ami belevert a "ház" oldalába, mindezt elviselhetetlen zaj kíséretében. A gondos illesztés következtében a zaj megszűnt, de a név maradt.

A kis jövevény a család kiskedvence lett, még anyósom is megbarátkozott vele, apósom meg szinte becézgette, mikor az iskolai/óvodai szünetek alatt a gyerekcsomag mellé Zörit is megkapták.

Eltelt két év, s a szőrén már kopás nyomait véltem felfedezni. Gyorsan keresni kezdtem a témában, s hamar kiderült, hogy 1-1,5 év, szerencsés esetben kettő, ami adatik, mivel ez utóbbit már pár hónappal átléptük, így aggódni kezdtem, amit fokozott, hogy az eddig nyugodt, békés állatka már nappal is őrült rohanásba kezdett. A halál előtti utolsó felpörgés, éreztem. A sors iróniája, hogy pont Halottak Napján ment el. A kistulaj könnyes szemmel szorongatta a papírdobozt, amibe utolsó útjára, a Margit-szigetre vittük.